Az Erasmus plusz program hatalmas lehetőség mind a diákoknak, mind a tanárok számára. Lehetőség nyílik megismerni más népek kultúráját, miközben fejlődik az idegennyelvi tudásuk.
2023. október 21-28. között iskolánk tizenegy olaszul tanuló diákjával és két olasz szakos kísérőtanárral az olaszországi Puglia tartományban található Taranto városába utaztunk, ahol az olasz csizma sarkában található Dél-Olasz város Cabrini nevű középiskoláját kerestük fel. Az Erasmus program feladataként e-bookot készítettünk a két nemzet kulturális és a mindennapi életét érintő témáiról. Barátságok, kapcsolatok, tanulás, kalandok, tudás, önismeret, nevetés és sok boldogság! Ezekkel a szavakkal jellemezhetem az olasz csizma sarkában eltöltött egy hetet.
Október 21-én érkeztünk a meg a mediterrán szépségű Taranto városba. Tarantot, az ősi Taraszt spártai tengerészek alapították i. e. 706-ban, s az i. e. 4. századra 300 000 lakosával és 15 km kerületű városfalával ez lett Magna Graecia legnagyobb települése. Sok szomszédos városhoz hasonlóan Tarasz is a pithagoreus bölcselet központjának számított, s olyan nagyságok látogatták, mint Platón és Arisztoxenész. És ha már név, Tarantoról nevezték el a tarantula pókokat is. A város egyszerre szenvedélyes és nyugodt. Bár Olaszországban voltunk, egészen pontosan a csizma sarkánál, időnként érezhettük magunkat Görögországban, a Balkánon vagy egy arab kisvárosban is. A szállodánk a város szívében helyezkedett el, már az első napokban igyekeztünk felfedezni a várost, ami azonnal rabul ejtett minket. A Földközi-tenger kéken és fenségesen tárult elénk, a múzeumok, a tágas utcák, a kedves emberek, pálmafák, szép parkok, finom illatok és ízek lenyűgöztek minket.
Már az első napokban megkóstoltuk egy közös esti vacsorán az olasz gasztronómia ízeit. Ettünk pugliai fülecske tésztát, (orecchiettét), a panzerottival és paradicsommal gazdagon megrakott focacciákat, és kóstoltunk mindent, amit a tenger ad, például polipot, tintahalat, különféle kagylókat és rákokat. Pár nap múlva a reggelit is a közeli bárban fogyasztottuk el, ráérősen kortyoltuk a reggeli cappuccinot és caffelattét, hozzá briochét, croissant, biscottit ettünk. Pár nap elteltével kedélyesen beszélgettünk a pincérekkel, eladókkal, az utca emberével, egy kedves pincér pedig tanította nekünk az olasz gesztusnyelvet. Az olaszoknak teljesen természetes, hogy beszéd közben gesztikulálnak, és egy kézmozdulatban egy kerek egész mondatot képesek közölni. Az olaszok azt gondolják, hogy ezeket a jeleket a külföldiek is értik, pedig mi nagyon mókásnak tartjuk őket.
23-án hétfőn találkoztunk először a partneriskola diákjaival és tanáraival. A megnyitó ünnepségre nagyon igényes és megható műsorral készültek a vendéglátóink, Brahms Magyar táncokra készítettek koreográfiát. Közös tánccal és énekléssel indítottuk a hetet. Ez a kezdeti jókedv határozta meg a Dél-olaszországi útunkat. Pillanatok alatt barátságok születtek, így nagyon jó volt vegyes, a két náció diákjaiból kialakított csapatban dolgozni. A két ország kulturális hasonlóságairól és különbségeiről egy e-bookot készítettünk. Olasz barátainktól megtudtuk, hogy az olasz karácsony elképzelhetetlen panettone nélkül, ők 25-én reggel ajándékoznak, és a Télapó december 6-i elmaradt látogatását Olaszországban a gyerekek a Befanával pótolják. Az olasz iskolákban az órák hatvan percesek, és csak egyszer van nagyobb szünetük. Cserébe 13 órakor már vége van a tanításnak. Az iskolákban az osztályzat 1-től 10-ig van. Az olasz diákok a péntek délutánt és a szombatot a barátokkal töltik, viszont vasárnap a családok együtt vannak. Furcsaságnak tartottuk, hogy az olaszok a cappuccinot délelőtt isszák, az erős kávét délután, és a boltok délután akár három óráig is zárva vannak. Az olasz életstílus eléggé különbözik a miénktől. Alapvetően nagyon barátságos, segítőkész és nyugodt nemzet, nem idegesítik magukat feleslegesen semmin, ha majd csak holnap lesz kész az adott dolog, akkor jó lesz holnap is. Vagy holnapután.
Barátainkkal közös kirándulásokat tettünk, együtt elmentünk a Világörökség részét képező Polignanoba, Materaba, Alberobellóba, hazafelé tartva egy napot Bariban töltöttünk. A régi Bari szűk utcáin sétálni felejthetetlen élményt jelentett. A tésztakészítő asszonyok az utcán gyúrják és szaggatják a hagyományos helyi pasta-fajtát, az orecchiettét napon szárítják, és ott helyben lehet tőlük vásárolni is. Polignano a Mare elkápráztatott minket a festői szépségű, sziklákra épített házaival. A napsütésben megmártottuk a lábunkat a kristálytiszta tenger vizében. Nem fogjuk elfelejteni a barlanglakásokat, amelyeket Materában láttunk. Számos filmet forgattak ebben a városban. (pl. A passió, James Bond – Nincs idő meghalni). Házak egymás alatt és felett, alattuk barlangok, pincék, barlanglakások, közöttük rengeteg lépcső, sikátor, utcácska. Egy csoda. Alberobelloa kúpos tetejű kis trulló-házakról ismert, amelyeket kőből építettek, kötőanyag nélkül. A manóházak láttán azt gondoltuk, hogy a Gyűrűk Urába csöppentünk. Kirándultunk Altamurában is, ezt a várost a legendák szerint Aeneas alapította. A városban megnéztük a Nemzeti Régészeti Múzeumot, amely nagyon gazdag bronzkori és ókori görög gyűjteményekben. Külön részlegben láttuk az őskori leleteket, ősnyomtatványokat és az altamurai ősember rekonstrukcióját. Útközben az autóbusz ablakából olíva fákat láttunk, javában folyt az olívaszüret. A kirándulások közben sem unatkoztunk, a buszon telitorokból zengtük a „Sara perche ti amo” című dalt.
Az Erasmus úton a legfontosabb, amivel gazdagodtunk: az élettapasztalat. Megtanultuk, hogy lehet máshogy gondolkozni, időt hagyni a pihenésre, kikapcsolódásra, mosolyogni a minket körülvevő emberekre, levetkőzve minden előítéletet, vagy ahogy az olaszok mondják a „Dolce Vita” szerint élni. Örülök, hogy kihasználtuk ezt az Erasmus nyújtotta lehetőséget! Beigazolódott a mondás, ami szerint „nyiss a világra, és az is megnyílik!”