Nagy Zsuka, „Az Úr érkezése” szavalóverseny lírai értékelése

igekötők

És akkor jött ez a nap, ami most van. Mert a mostok fontosak. Eljött, kijött, feljött, átjött, visszajött, keresztüljött. Mindegy csak jöjjön. A szíven át. Igekötők. A vers ige, a verselő igekötő.

Köti a mindeneket. Megköti, összeköti. Az igeidőket. Az embereket. Szerzőket, gondolatokat meg érzéseket. Generációkat. Mostokat meg a múltakat. Artikulál a jelen, értelmez, ad, átad. Leül egy székre, egy kanapére, megáll a fal mellett, kiáll a szobája szegletén, választ valami hátteret és akarja magát.

A szerzőt, a verset és önmagát is adni. Odaadni. Nagy bátorság, nagy adás. Magadat adni valamibe.

A vers örökítő. Anyag. Általad fogható és érezhető. A vers öröm és hír. Az vers mindig evangélium. Ünnep. Teremtés. Párbeszéd. Kérdés, felelet. Szerelem. Ahol te vagy az igekötő. Ami cselekszik, történik, beszél, verset mond. El. Ki. Fel. Megváltoztatod a jelentést, formálod, átalakíthatod a világ molekuláit vele. Még a mátrixon keresztül is. Egy képernyőn is áttörsz. A vers akarja magát. Általad.  A vers gyógyít és te vagy a gyógyító.

Egy kicsi országban, világjárvány idején. Te vagy az evangélium. Gyolcs vagy a lélek testén.

Mert kell neki gyolcs. Törődés és hit. Semmilyen tudomány nem erősebb, mint az ige, ami most egy általad mondott vers és semmilyen közvetítő nem erősebb, mint az igekötő. Aki most te vagy. A lélek házaiban. A lélek labirintusában. A lélek mátrixaiban. Te vagy az élet kapszulája. Ünneplőben. Csak azért is. Emberin, méltón. Emelt fejjel.

Akarva magad. Látva láttatni, hogy élünk és köszönjük így is jól vagyunk. Mit is akarhat mást tőlünk bárki is. Élni akarunk. Fiatalok vagyunk. Választunk egy verset, vagy választanak nekünk. És előadjuk, odaadjuk. Miért ne. Nagyvonalú ifjúság. Mert adja még ezt is. És ez nem luxus. Lét. Kérdés.

A vers nem alku, nem vásár, nem üzlet. Haszna az, hogy nincs haszna. Ettől is isteni. Ezt valaki mondta, valahogy így. Nem emlékszem, ki. Szóval, a vers evangélium, a versmondó evangélista a vers erejéig és erejében. Belebújik, mint egy csigaházba és érzi az évezredeket. úgy, hogy nem is tudja.

Benne vagy egy időgépben. A vers időgép. És te vagy a kapitány, a vezérlő(ben). A most üzemmódjaiban. A készségeid irányítása alatt.

Szóval, az van, hogy mindennek értelme van. És mindent kibírok, hogy vagytok. Hogy hallottam ezeket a verseket és tőletek. Mindennek ellenére. Rendíthetetlen élet. Akarás. Visz tovább a vers. Igék és igekötők jönnek a szíven át. És én várom. És vágyom. Jöjjenek.

És jönnek is. Jön Antalicz Zalán, Borsi Bianka, Győrfi Krisztián, Herczu Máté, Hornyák Lili, Horváth Blanka, Kecskeméti Lilla, Mádel Bianka, Martin Péter, Stéfán Zsófia és hozzák magukkal Jánosy Istvánt, Ady Endrét, Szilágyi Domokost, Reményik Sándort, Gyóni Gézát, Sék Gézát és Túrmezei Erzsébetet.

Hát, így boldog az Isten. Ülünk a jobbján és verselünk. Ez a sokadik parancs. Ne hallgass, néha meg kell törni a csendet is. És beszélj, mondd ki, állj ki, merj, ne félj, adj, és tartsd a kapcsolatot. Égiekkel és a földiekkel.

Köszönöm. És gratulálok mindenkinek. De igazán.

És legyen -bennünk – mindig erős vár. Az Isten. –

nagyzsuka

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.