November 4-én nagyon kellemes, napsütéses időben rendezték meg a futsal diákolimpia városi fordulóját. Ugyan mi a Bencs László iskola sportcsarnokában ebből sokat nem tapasztalhattunk, de a tudat, hogy tavaszias időbe tudunk kimenni a rendezvény után, felemelő volt. Egy szónak is száz a vége, a meccsekre kellő komolysággal készült a galeri, időben érkeztek, mindenkinek hiánytalan volt a felszerelése, jár érte a pirospont.
Háromcsapatos csoportba kerültünk, ahol az Arany aranylábú fiataljaival találtuk szemben magunkat. A védezekésünk stabil volt, mint a nemzeti valuta, de sajnos támadásban nem tudtuk hozni a várt szintet. Egy tetszetős támadás végén sakk-matt helyzetet tudott ellenfelünk gólra váltani, ezzel beállítva a végeredményt és kvázi megpecsételve sorsunkat, mivel a csoportból csak az első helyezett juthat tovább. Persze jó magyar szokáshoz híven ment a matek a meccs után, hogy mi lehet a módja a továbbjutásunknak, de a második meccsünk előtt pont került a kérdőjel helyére, mivel a második, Széchenyi elleni meccsét is behúzta. A saját második mérkőzésünk előtt egy gyors újrakonfigurálás következett, hogy becsületünket megvédve, önbizalmunkat helyreigazítva, győztesként hagyjuk el a pályát. Nagy mezőnyfölényünket csak a meccs utolsó harmadában tudtuk gólra váltani, méghozzá egy újonc, Balogh Máté egyéni akciója révén. Ezzel együtt Szoták Dávid mezőnybeli teljesítményét kénytelen vagyok megemlíteni, ahogy ő is megjegyezte, ma jól játszott. 🙂
Kellett ehhez egy egész csapat, így hiába emelek ki egy-két nevet, ha a többiek nem melóznak velük együtt, akkor nincs miről beszélni.
Egy vereség, egy győzelem, csoportmásodik helyezés.
Egy örökérvényű közhellyel zárom a beszámolót, melyet sokat próbált veteránunk, Szilágyi Botond fogalmazott meg kiváló érzékkel: “Nem az a lényeg, hogy hányszor esel el, hanem hogy hányszor állsz fel!”
A csapat tagjai ABC sorrendben:
- Balogh Máté
- Jakab Nándor
- Kozma Kende
- Medve István
- Misánszki István
- Sipos Lajos Milán
- Szilágyi Botond
- Szoták Dávid