Vonatozás helyett idén repülővel utaztunk, így kényelmesen és gyorsan elértünk Európa másik szegletébe. A repülőtérre vezető út vidám hangulatban telt. A reptéri biztonsági intézkedések viszont nagyon szigorúak voltak. A légiutaskísérők gyors tanfolyamon avattak be minket a repülés rejtelmeibe. A sima és biztonságos landolás után mindenki sértetlenül megkapta a maga csomagját. Ide – Amsterdamba jöttek értünk a befogadó családok, a két szervező tanárral együtt. A családoknál elfoglalva helyünket végre kipihenhettük az utazás fáradalmait, ismerkedtünk holland barátainkkal.

Másnap átutaztunk vonattal Arnhembe, de ez a vonat nem a magyarországi vonatokhoz volt hasonló, hanem egy modern villamost idézett. Ez a nap lazán, és vidáman, minden kötöttségektől mentesen telt el.

Hétfőn biciklire pattantunk – ami ott természetes közlekedési eszköze a holland embereknek – és 12 km megtétele után iskolába értünk. Ott a holland, magyar és baszk tanulókat csoportokra osztották, minden csoportnak megvolt a maga feladata, melyek a következők voltak :

• Gyorsrandi – 3 nemzet (baszk, holland, magyar) kultúrájának megismerése, és megismertetése.
• Töri óra – a holland történelembe való beavatás
• Fapapucsban táncolás – a holland nemzeti „lábviselet” testközelben való kipróbálása tánc közben
• Helter Skelter – közkedvelt játék, melynek lényege, hogy kartonpapír utat készíteni abból a célból, ki tud minél lassabban eljuttatni egy üveggolyót a célba.

Kedden látogatást tettünk a Holland Felszabadítási Múzeumban, ahol egy II. világháborús kiállítást tekintettünk meg. A mégrázó éleményektől való szabadulásképpen elmentünk Nijmegenbe jégkorcsolyázni.

A szerdai napot Amsterdamban töltöttük, bejártuk az Anne Frank múzeumot, voltunk a Rijksmuseumban, ahol Rembrandt és Vermier képeket csodálhattunk meg tárlatvezetéssel, hajókáztunk a várost behálózó csatornákon. Meglepődve tapasztaltuk, hogy van olyan ház, aminek a bejárata egyben csónakkikötő is

A csütörtök ismét az iskolában telt különféle feladatokat oldottunk meg, például zenét és dalszöveget szereztünk.

Pénteken délelőtt sportvetélkedőn vettünk részt, délután készültünk a hazautazásra, este pedig záróbulival búcsúztunk. Egymás nemzeti ételeit kóstoltuk meg, a baszkok halas étele mindekinek ízlett. A csütörtökön szerzett zenét és szöveget is előadtuk nem kis mulatság közepette.

Az átélt napok és feladatok mélyen összekovácsoltak minket, egy harmadik, de közös nyelven (angol) könnyes búcsút vettünk egymástól. Kölcsönösen megígértük, mindent megteszünk azért, hogy jövő év áprilisában újra találkozhassunk. A családoktól kapott ajándék tenni fog róla, hogy felidézhessük az emlékeket akkor is, ha már halványulnak.

Megérkezésünket követően osztálytársaink és tanáraink részletesen kifaggattak bennünket az átélt élményekről, de szóban elmondva nem gyakorolt akkora hatást, mint lélekben átélve. Hálásak vagyunk az iskolánknak és tanárainknak, hogy lehetőséget kaphattunk más ország tradicionális értékeinek a megismerésére és nyelvtudásunk fejlesztésére.

Hemaid Nóra 4/10

2010. március 13-án végre elékezett a nagy nap, amikor elindultunk testvériskolánkba, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk a három eseménydús nap alatt. Számunkra a legemlékezetesebb pillanatok egyike Huszt várának meglátogatása volt. Ez annak köszönhető, hogy a napsütés ellenére korábban leesett hó megnehezítette a feljutást. A csúszós talaj miatt a tervezettnél tovább tartott a túra. Persze, ezt senki sem bánta. Ki így, ki úgy próbált arasznyi lépésekkel előrehaladni, hangosan nevetve a másik „esetlenségén”. A várban elszavaltuk Kölcsey Ferenc Huszt című művét, amely a buszon Ácsné tanárnő vezetésével számtalanszor elhangzott. A hegyről való lejutás már nem jelentett komoly problémát, amikor síelőket meghazudtoló mozdulatokkal pillanatok alatt lesiklottunk.

Március 15-én sor került a műsorunk bemutatására a líceum tanárainak, diákjainak. A történelmi alapossággal megrendezett megemlékezés hatására a közönség mellett mi, szereplők is átszellemültünk, és könnyünket visszafojtva, meghatódva fogadtuk az elismerő tapsot. Biztosak vagyunk abban, hogy e három felejthetetlen nap alatt szellemileg és lelkileg is rengeteget gazdagodtunk. Köszönjük Ács Lászlóné tanárnőnek és Takács Zsolt Gusztáv tanár úrnak, hogy szerepelhettünk ebben a színvonalas műsorban, és hogy örök emlékekkel ajándékoztak meg minket az utazás során.

Sallós Dorottya és Tekenős Boglárka 4/11.