Iskolánk története

kossuth

Nyíregyháza történelme akkor vett új fordulatot, amikor e tájék újratelepítésével (1753) evangélikus telepesek érkeztek Békés megyéből, később a Felvidékről.

A telepítéstől számítva 33 év múlva már felépült az evangélikus nagytemplom (1786), majd rövidesen a városháza is, hiszen Nyíregyháza mezővárosi rangot kapott. A földesúri hatalomtól szabaddá váló, szorgalmas és tehetséges emberek úgy gondolták, hogy a templom, vagyis az Isten háza, a közösség, vagyis a városháza, tehát a hitélet és a közélet fórumainak megteremtése után létrehozzák a szabad élet fejlődéséhez szükséges harmadik intézményt, az iskolát, vagyis a tudomány házát.

Ennek eredménye lett az 1806-ban megalapított ún. „professzori iskola”, amelyet a nyíregyházi evangélikus gyülekezet hozott létre. Céljuk az volt, hogy gyermekeik számára a hit ereje és a polgári szabadságjogok lehetősége mellé az oktatás szellemi fegyverét, a tudományt is a kezükbe adják, „szeretett gyermekeinknek utat nyissanak a nagyobb tökéletesedésre”.

Amit elhatároztak, teljesítették is. Szinte egy-mozdulattal adták össze az akkori jelentős összeget a „főbb iskola felállításához (a professzori iskola abban az időben középiskolai szintű oktatást jelentett), noha a jó „tirpák” gazdák nem arról voltak híresek, hogy könnyen megnyitják pénztárcájukat.

Nemcsak az alapítás ténye -2006-ban ünnepeltük gimnáziumunk alapításának 200-dik évfordulóját- hanem szellemisége is tanulságos. Az iskolaalapító ősök az első professzor számára a következő feladatot írta elő:

„…óhajtjuk, hogy az iskolai ifjúságunk igazi keresztyén erkölcsre mind parancsolatok, mind szép példaadás által úgy vezettessék, hogy igaz vallás-ismerete és erkölcsi szép serénysége mindenekben kitűnjék. A többi tanulmányokra pedig akként fordíttassék gond, amint azt az idő szelleme fogja javallani, de a honi nyelv gyakorlását és tanítását mindenek felett kívánjuk.”

Gimnáziumunk oktatási-nevelési céljai között ma is ez a hármas követelmény található, vagyis a valláshoz való hűség és a jó erkölcs megtartása, a korszerű tudományok oktatása, a nemzeti nyelvhez való ragaszkodás. Az elültetett mag szárba szökkent, hiszen iskolánk 1861-ben algimnáziumi rangot kapott és az „idő szellemének” megfelelően már az ún. ipartudományok tanítása is hangsúlyt kapott az iskola tanrendjében, de ismét kinyilvánításra került, hogy az iskolában „a tanítási nyelv örök időre is kizárólag magyar legyen”.

A kiegyezést követően, 1867-ben „államérvényes” bizonyítványokat kiadó intézménnyé, vagyis rendes gimnáziummá minősítették az iskolát. A gimnázium főépületét 1888-ban avatták fel, de mai formáját 1905-ben nyerte el Alpár Ignác terveinek köszönhetően.

A gimnázium vezetése 1890-ben felvette a kapcsolatot a turini száműzetésben élő Kossuth Lajossal, aki saját kezűleg írt szép levelében (ma is megtalálható az igazgatói szoba falán) hozzájárult, hogy az ő nevét viselje a Kossuth-Emlékalapítvány, melynek kamataiból ma is minden évben a Kossuth-pályázatra beadott legjobb munkákat jutalmazzuk. Ezzel a gimnázium a Kossuth Lajos által képviselt nemzeti szellemiséget is vállalta.

Az alapítólevél 1896-ban újabb feladattal bővült: „legyen gimnáziumunk mindenkor az ismeretek bőséges tárháza; nemes jellemek képzője és az igaz hazafiság oltára”. Ezek azok a történelmi előzmények, az anyanyelv tanítása, hazaszeretetre nevelés, Kossuth Lajos forradalmi eszmeisége, amelyek odavezettek, hogy 1921-ben, a trianoni békediktátum után, iskolánk felvette a „Nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Főgimnázium” nevet.

A második világháború után az iskolát államosították (1948) és ezzel 44 évre megszűnt gimnáziumunk egyházi jellege, megtört az 1806 óta tartó fejlődés. Megtört, de el nem bukott! Sok tanár megmaradt a „régiek” közül, akik a diktatúra torz téveszméi között törekedtek arra, hogy a „kossuthos szellemiség” továbbéljen. Az ősi „alma mater” újkori története 1992. július elsejével kezdődött, amikor a gimnázium visszakerült a nyíregyházi evangélikus gyülekezet tulajdonába és a fenntartója a Magyarországi Evangélikus Egyház lett.

Comments are closed