Először is azt kérdezném tőled Bálint, hogy mióta focizol, és miért pont a foci mellett tetted le a voksodat?

Lassan 15 éve focizom, gyakorlatilag mióta járni tudok. Amióta az eszemet tudom a fociért rajongok, talán azért mert édesapám is ezt a sportot űzte, és szinte minden meccsén ott voltam kis koromban. Igazából ez motivált, szerettem volna olyanná válni, mint ő!

Milyen poszton játszol?

Kapus vagyok! Minden focistának az a célja, hogy gólt lőjön. Nekem nem tudom miért, de más a gondolkodásom, és minden áron meg akarom védeni a labdától a mögöttem lévő “ketrecet”.

Mennyi szabadidődet veszi igénybe ez a sport?

Szinte az összeset. A suli után, az első az, hogy elmenjek edzésre. Miután már hazaérek az edzésről, fáradt vagyok ahhoz, hogy bárhova is elmenjek, így szinte csak a tanulásra, és a netezésre marad idő. Hétvégenként meg mindig van egy meccs, vagy szombaton, vagy vasárnap. Amelyik napom pedig szabad, azon próbálom kipihenni a heti fáradalmakat, és foglalkozni kicsit más dolgokkal is. De egyáltalán nem bánom, hogy ennyi időt elvesz ez a sport, hisz a foci jelenti számomra a kikapcsolódást.

Más sportot is űzöl, vagy kizárólag foci fanatikus vagy?

Igen, ritkán más sportokba is “belekóstolok”, de csak hobbiszerűen. Focifanatikus vagyok, de ez nem zárja ki más sportok űzését.

A labdarúgás területén képzeled el a karrieredet, vagy pedig más felé veszed majd az irányt a továbbtanulásnál?

Egyértelműen nagy célokat tűztem ki magam elé a labdarúgás terén, de ehhez nem elég puszta tudás, tehetség. Szerencse is kell hozzá, jó helyen kell lenni jó időben. Nem lehet tudni mikor áll egy játékos megfigyelő a pálya mellett. A következő egy évben ki fog derülni, hogy mi is lesz, de mindenképp a focival az életemben képzelem el a jövőmet.

Szereztél már valamilyen sérülést a meccsek vagy edzések során?

Komolyabb sérülésem még csak egy volt (hála Istennek). Szolnokon volt meccsünk, az első félidő utolsó percében egy szabadrúgást védtem ki egy vetődéssel, majd rosszul érkeztem és az orsócsontom eltört. Szolnokon még műteni akartak, de valamiért nem lehetett, így csak sínbe tették, majd hazahoztak autóval Nyíregyházára, ahol végül nem műtöttek meg. Közel fél évig nem állhattam a kapuba emiatt.

Milyen sikereket értél el eddig?

Csapatommal kétszer értem el második, míg háromszor első helyezést az országos diákolimpián, amire nagyon büszke vagyok. Ezen kívül több nemzetközi tornán is részt vettem már, ahol szintén dobogós helyezéseket értem el a csapattal.

Köszönöm szépen Bálint, hogy időt szakítottál rám. További sok sikert és eredményes felkészülést kívánok!

Hornyák Brigitta, 8/11

2010. március 13-án végre elékezett a nagy nap, amikor elindultunk testvériskolánkba, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk a három eseménydús nap alatt. Számunkra a legemlékezetesebb pillanatok egyike Huszt várának meglátogatása volt. Ez annak köszönhető, hogy a napsütés ellenére korábban leesett hó megnehezítette a feljutást. A csúszós talaj miatt a tervezettnél tovább tartott a túra. Persze, ezt senki sem bánta. Ki így, ki úgy próbált arasznyi lépésekkel előrehaladni, hangosan nevetve a másik „esetlenségén”. A várban elszavaltuk Kölcsey Ferenc Huszt című művét, amely a buszon Ácsné tanárnő vezetésével számtalanszor elhangzott. A hegyről való lejutás már nem jelentett komoly problémát, amikor síelőket meghazudtoló mozdulatokkal pillanatok alatt lesiklottunk.

Március 15-én sor került a műsorunk bemutatására a líceum tanárainak, diákjainak. A történelmi alapossággal megrendezett megemlékezés hatására a közönség mellett mi, szereplők is átszellemültünk, és könnyünket visszafojtva, meghatódva fogadtuk az elismerő tapsot. Biztosak vagyunk abban, hogy e három felejthetetlen nap alatt szellemileg és lelkileg is rengeteget gazdagodtunk. Köszönjük Ács Lászlóné tanárnőnek és Takács Zsolt Gusztáv tanár úrnak, hogy szerepelhettünk ebben a színvonalas műsorban, és hogy örök emlékekkel ajándékoztak meg minket az utazás során.

Sallós Dorottya és Tekenős Boglárka 4/11.

Mivel mi még az előző tanévben ígéretet kaptunk aktuális pótosztályfőnökünktől (Belinszky Etelka tanárnőtől) arra, hogy a jövő évet (2008/2009.) Erdélyben zárjuk, a tudat, hogy ő lett a tavalyi évtől a 8/12.B osztályfőnöke, mindnyájunkban kételyeket ébresztett a terv megvalósításával kapcsolatban. „Nincs osztályfőnök, nincs kirándulás se.”- valahogy így gondoltuk akkoriban. Nagyot tévedtünk. A kirándulás létrejött – nem is akárhogy!

Mint ahogy arra már korábban is utaltam, a sors végül úgy rendezte, hogy osztályunk egyre szívesebben töltött meglehetősen sok időt a 8/12.B-vel. Erre is alapozva pattant ki a zseniális ötlet egy bizonyos kútfőből, hogy utazzon a két osztály együtt. Nagy volt ám a készülődés, de igazából mi diákok csak a szervezés kellemesebb részéből vettük ki a részünket: a türelmetlen, izgatott, „nem férek a bőrömbe” érzéssel vegyített várakozás ejtett minket rabul már az ősz végén. Nem telt el nap anélkül, hogy ne jött volna szóba a kirándulás, na meg az, hogy majd ki mit hoz magával, és hónapokig látnokok módjára jósolgattuk a ránk váró kalandok kimeneteleit.

Végül az egész éves nagy visszaszámlálás után 2009. május 29-én elindultunk. Vagyis majdnem… Történt ugyanis, hogy a buszról, amivel utazni készültünk kiderült, hogy pontosan egy férőhellyel kevesebbet kínált, mint ahányan utazni kívántunk. Így aztán egy bő másfél órás esőben álldogálás után tudtunk csak elindulni, ami persze mindenkiben vegyes érzéseket váltott ki.

Az út során a hangulat a tetőfokára hágott, mindenki elővette legrejtettebb énektudását és így mulattuk az időt mindaddig, míg el nem jött a székely viccek ideje. Vagy legalábbis azé az egy viccé, amit négy napig hallgattunk folyamatosan mindig más-más előadásában.

Útba ejtve Zilah városát (ahol a nagy képzelőerővel és az irodalom iránti kellő érdeklődéssel megáldott diákok csukott szemhéjukon át láthatták a gimnazista Adyt sétálni a macskakövön), hamar meg is érkeztünk Kolozsvárra, ami az első megállót jelentette. Itt megtekintettük a csodálatos Szent Mihály templomot, majd igazságosságáról híres királyunk szülőházát. Később, a Házsongárdi temetőben koszorút helyeztünk el Kós Károly és Dsida Jenő sírjánál. Az utóbbinál – természetesen – Dsida versekkel emlékeztünk egykori költőnkre. Nagy megtiszteltetés volt ilyen környezetben idézni Dsida gondolatait.

Miután visszapattantunk a buszba, már csak egy röpke fél napnyi utazás várt ránk, és meg is érkeztünk Parajdra, a Kalóztanyára, ami négy napig otthonunkat jelentette. Meglátván a kicsi faházakat a hegy tetején, majd a hatalmas játszóteret a kalózhajóval, mindenkinek elállt a lélegzete. Izgatottan foglalta el ki-ki a maga helyét, majd gyorsan a konyhamestereket is leteszteltük az első kiadós vacsora során. Miután mindenki megnyalta mind a tíz ujját, kezdetét vette a zenés-táncos mulatság, ami annak ellenére is fergeteges volt, hogy a „szintis” fiú igen szerény repertoárral rendelkezett.

Másnap reggel a parajdi nevezetességek megtekintésével kezdtük a napot. Így természetesen ellátogattunk a sóbányába valamint az Áprily Emlékházba. Egy nyugdíjazott magyar szakos tanár úr előadásában ismerkedhettünk meg Áprily Lajos gyermekkorával és munkásságával. Felemelő érzés volt hallgatni az őszinte tiszteletet és csodálatot tükröző szavakat, melyekkel Áprily Lajos történeteit mesélte el nekünk a kedves, öreg bácsika, aki az Emlékház alapítója és vezetője is volt egyben. Ezután ismét buszra szálltunk és meg se álltunk a Bucsin – tetőig, ami varázslatos hegyeivel és fenyveseivel mindenkit elkápráztatott. Így már az sem zavart minket, hogy a Gyilkos – tónál bőrig áztunk, de az sem, hogy a Békás – szorosnál elakadt a buszunk a szerpentinen és gyalog mentünk tovább egy ideig, és hogy a hegyeknek csak a felét láttuk a felhőktől, amikből szakadatlanul ömlött ránk az eső.

Mivel mindannyian nagyon átfagytunk a hosszú, de tartalmas nap után, és mivel egyszer már megtapasztaltuk, hogy milyen hideg tud lenni Erdélyben az éjszaka egy faházban, tanulva a hibáinkból, az este folyamán táncba hívtuk a karbantartó bácsit, aki cserébe befűtött szobákkal lepett meg minket.

Harmadik nap utaztunk a legtöbbet, ugyanis Korondon átkelve – ahol mindenki lázas vásárlásba és alkudozásokba kezdett – a történelmi Magyarország határáig, Gyimesbükkig kirándultunk. Mivel épp pünkösd idején tartózkodtunk Erdélyben, így részesei lehettünk „a nagy magyar népvándorlásnak.” Azt hiszem nem mindennapi élményben volt részünk, amikor a Rákóczi várrom lépcsőin állva az ezer éves határnál több ezer magyar emberrel együtt énekeltük a székely- illetve magyar himnuszt, miközben méltóságteljesen az egykori Székely gyors is befutott. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – fogalmazta meg egyszer Tamási Áron. Azt hiszem, ez volt az hely, ahol és amikor mindenki otthon érezte magát, és itt igazán mindenkiben tudatosult hogy mekkora veszteség érte az országot a trianoni békeszerződés aláírása után.

Ezúttal az idő is nekünk kedvezett, így végre Erdély napsütötte képe is elénk tárult. Ezt alaposan ki is használtuk, ugyanis a rövid zarándoklatot követően elindultunk vissza Paradjra, ám útközben még megálltunk, és „feküdj hanyatt a hegyoldalon” játékot játszottunk. Miután mindenki kihempergőzte magát a friss fűben a virágok között, az aznapi utolsó megálló következett. Farkaslakára érkeztünk, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.

Másnap sajnos az utolsó napra ébredtünk, így a reggeli gyors lebonyolítása után mindenki hamar buszra szállt, hiszen tudtuk hogy hosszú út, és megannyi látnivaló vár még ránk. Megálltunk Marosvásárhelyen és tiszteletünket tettük a két Bolyai szobránál, megnéztük a Bolyai Líceumot, ahol velünk egykorú diákokkal is beszélgettünk, valamint megcsodáltuk a Kultúrpalota színes, ismert történeteket, mondákat ábrázoló üvegablakait. is. A Kultúrpalota hangversenytermében sikerült belehallgattunk a marosvásárhelyi szimfonikus zenekar próbájába.

Kis idő elteltével Koltóra érkeztünk, ahol a Teleki kastély kertjében, keletkezése helyén elszavaltuk Petőfi Sándor Szeptember végén című versét.

Mikor elhagytuk a kastélyt, ahol egykor Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötte mézes hetét, végelegesen elindultunk haza.

Nagyjából mindenki épségben célba is ért, aki pedig nem, annak több ideje volt otthon a betegágyában, vagy éppen a fekvőgipszében átgondolni a négy nap történéseit. Mindenki tovább gondolkodott azon, hogy a nehéz körülmények ellenére mégis megtapasztalhattuk a székely emberek őszinte életét. Erdélyt mindenkinek látnia kell!

Aki egyszer járt a Hargitán, állt Tamási Áron , Kós Károly vagy Dsida Jenő sirjánál, az másképp érzi magát magyarnak, mint annak előtte.

Hétfőn pedig Etelka tanárnő, egy bizonyára nagy gonddal összeállított erdélyi tesztsorral fogadott minket. Ezúton is szeretnék gratulálni mindazoknak, akiknek sikerült elérni a bűvös 60 %-t, ugyanis ők meghívást nyertek az idei évet záró Erdély – túrára is.

Gazsó Kata 5/13.

Szalay Sándor a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium öregdiákja. Határozott egyéniségének és gondolatvilágának kialakításában nagy szerepe volt édesapjának, aki a gimnázium fizikatanáraként, hamar bevezette fiát a fizikai kísérletezés és a kísérleti eszközök készítésének szépségeibe. Az ATOMKI létrehozója, széles látókörű kutató, oktató és szervező személyiség volt. „Érdeklődése túlhaladt a szorosan vett fizika szakterületein. 1947-ben indította el a lehetséges hazai uránelőfordulások kutatását, majd kimutatta a humuszsavak szerepét az urán és más elemek geokémiai feldúsulásában. Kezdeményezésére indult meg a radioaktív izotópok orvosi-biológiai alkalmazása Debrecenben, de kezdettől fogva igen jelentős szerepet játszott a radioaktív környezetanalitika területén is.”

Az életrajzírói és tanítványai szerint, határozott egyéniség, kemény, gerinces ember volt. Soha nem alkalmazkodott ideológiákhoz pusztán azért, hogy előnyökhöz jusson. Mindig azt az álláspontot képviselte, amit helyesnek talált. A Pázmány Péter Egyetemen szerzett matematika – fizika szakos diploma után, rögtön doktori címet is szerzett, mégpedig az Eötvös Collégiumban Tangl Károly mellett gázelegyek dielektromos viselkedésének mérésével. Tudományos munkássága Szegeden kezdődött, Szent-Györgyi Albert mellett. Kitartó munkájával, Szalay komoly szerepet játszott a paprikából kivont C-vitamin kikristályosításában.

A Rockefeller Alapítvány szerződésének lejárta után, Szegedről Németországba került, Debye Lipcsei laboratóriumába, majd egy féléves angliai tartózkodás következett, Lord

Rutheford mellett. Cambridge nem csak a nukleális technika ismeretét adta neki, hanem megtanította az érzésre, amelyet egy új terület kutatójaként érezhetett. A saját kezével készített kísérleti eszközök eredményei újabb és újabb célok felé hajtották. Ez alapozta meg azt a munkát, amit Gyulai Zoltán hívására, a Debreceni Egyetem tanársegédjeként elkezdett, 1935-ben.

Magfizikai kutatásaihoz Tangl Károly akadémiai támogatást nyújtott, így rádiumhoz juthatott. Rádium-D-ből kémiai eljárással elkülönítette a felgyűlt polóniumot, abból pedig (alfa) forrást készített. Ennek (alfa) részecskéivel kezdte kutatni a magreakciókat. Munkájával megteremtette a hazai kísérleti atomfizikai kutatások bázisát. Első eredményeit 39-ben publikálta, 1841-től Egyetemi tanárként tevékenykedett, tehetséges fiatalokat gyűjtve maga köré.

A II. Világháború után értesült a nukleáris energia fölszabadításáról és hasznosításáról. Visszatérő tanítványaival helyrehozták a Kísérleti Fizikai Tanszéket, ahol radioaktív nyomjelzési technikával, orvosi méréseket végeztek. Geiger – Müller számlálócsövet építve, magyarországi uránlelőhelyek felkutatása felé fordult.

A kérdésére nem csak az igenlő választ tudta megadni, de meg is tudta magyarázni a mecseki urándúsulás jelenségét.

Ennek nyomán 1954-ben létrehozhatta a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetét (ATOMKI), amelynek igazgatója volt 1976-ig.

Igazgatósága alatt végzett munkája, tankönyvi anyaggá vált. A radioaktív bomláskor kilépő, szabad szemmel észlelhetetlen magvisszalökődés fényképe világszerte szemlélteti a folyamatot. A helyi csapadék radioaktivitását ábrázoló negyvenéves adatsornak ma is csodájára járnak.

Munkássága nyomán nemcsak a kísérleti és magfizika vert gyökeret, hanem az interdiszciplináris szemlélet is elterjedt. Munkássága ma már a magyar kultúrtörténet része.

Bozorády Zsuzsa:

Mit gondolok a szalagavatóról?

Egy hete nem eszem, nem alszom. Úgy érzem magam, mint aki szerelmes.

Én végig bíztam a tehetségükben, nem azért izgulok, hogy kudarcot vallanak, de ez az első osztályom és ez most nagyon izgalmas.

Nem üzennék nekik, hanem útravalóul egy áldást küldök feléjük:

„ Legyen mindig munkád, kezeid ne legyenek tétlenek. Erszényedben mindig rejtőzzön néhány pénzdarab. A napsugár találja meg mindig ablakodat. Légy biztos abban, hogy minden eső után kiderül az ég, és szivárvány köszönt majd téged.

Legyen közel hozzád mindig egy jó barát keze. És Isten töltse be szívedet derűvel és örömmel!”

Pinténé Kosina Judit: Egy osztályfőnök gondolatai

„Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.”

(József Attila:  (Tenyeremre tettem…)

Azt hittem, ez a tanárok sorsa, aztán gyorsan észbe kaptam, és újra „gyerek lettem”, dehogy, ezt a diákok érzik.

Már tudom egy jó ideje, hogy felnőtt és gyerek, tanár és diák egy hajóban úszik. Ha közös a célunk, és ezt nem tévesztjük szem elől, akkor semmi baj nem lehet. A hétköznapok súrlódásai elhalványulnak, eltűnnek.

Csodás szalagavatót kaptam ajándékba a „gyerekeimtől”: megható volt az ünnepség, elegáns a vacsora és életem felejthetetlen élménye a koktélruhás szalagavatói party.

Köszönöm a szereteteteket, köszönöm, hogy ballépéseimet megbocsátottátok, a közös élményeket sosem felejtem el!

Mindig várunk Benneteket, amikor jó vagy rossz sorsotok eszetekbe juttatja az iskolát, vagy netán engem.

Sikeres érettségit, gazdag, tartalmas életet kívánok Mindannyiótoknak!

Zárjátok szívetekbe Pázmány Péter szavait : „Nemes, szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.”

Szeretettel: Jutka néni

Teski Tibor:

Diákjaink szalagavatója számomra is időutazás, nosztalgia, megható elfogódottság és magával ragadó felszabadultság. Érdekes látni rajtuk, ahogy az utolsó év készülődése során már ők is észreveszik és rádöbbennek, hogy az idő múlásával nem csak nyernek, ahogy egyre teljesebb mértékben birtokba veszik életüket és lehetőségeiket, hanem bizony itt-ott veszítenek is. Biztonságérzetet, otthonosságot, az olykor bilincses, de azért megnyugtatóan kiismert iskolai és baráti környezetet.

A szalagavató igazán emelkedett esemény tud lenni, mert az intézmény által összekötött felek: diákok, szülők és tanárok ilyenkor ihletett szeretettel és igazi megértéssel tudják ünnepelni egymást.

A jó tanár nap-nap után igyekszik üzenni a diákjainak, s olykor sikerül is neki. Ezúttal nem üzenni, hanem kívánni szeretném nekik azt, hogy a lehető legtöbb mindent adassék nekik olyan kedvvel és lendülettel csinálni az életben, mint ahogy a szalagavatóra készültek diáktársaik, szeretteik és tanáraik számára. Tartson bennük sokáig az az egymás iránti odaadás és szeretet, amelyben a készülődés legjobb pillanataiban osztoztak.

A négy osztály egységesen döntötte el, hogy egyszínű legyen.

A szalagok azt jelzik, hogy ezek a fiatalok az érés stádiumába értek. Régen maturandoszoknak nevezték őket a latin nyelvben. A szalagok egyik ága az eltöltött évek tól- ig határát mutatja. Ebben az évben 2005- 2009, illetve a nyelvi előkészítősöknél 2004- 2009.

• Milyen hagyományok vannak?

Az egyik ilyen hagyomány a szalag tűzése és annak viselése. A mi iskolánkban a szalagtűzés a templomban, orgona zenekíséretében történik. A másik hagyomány, hogy a végzős osztályok egy műsort adnak elő, a díszteremben.

• Van e kötött téma az előadásokban?

Az előadásokban nincs kötött téma, minden osztály maga dönti el, hogy milyen jellegű műsorral kíván emléket hagyni maga után. Ezek mindig változatosak, vannak, akik jeleneteket, színdarabokat készítenek erre az alkalomra. Az utóbbi években szinte egy osztály sincs, akik ne adnának elő táncot is.

„Milyen végzősnek lenni?

Furcsa érzés , hiszen 8.-ik éve vagyok itt és már úgy megszoktam, hogy reggel felülök a buszra és irány a suli. Még most nem is igazán fogjuk fel, hogy vége. Még csak tegnap volt, hogy először beléptünk az iskola ajtaján. Most meg el kell dönteni, hogy hova tovább aztán mindenki megy mindenfelé. Most fog kiderülni hogy melyek voltak az igazi barátságok.

A szalagavatóról annyit: nagyon sok munkával, próbával jár és minden nap este 6-ra hazaértem akkor az már csúcs volt. Egyet tudok tanácsolni a következő osztályoknak: kezdjék időben a felkészülést, s a lányok időben vegyék meg a ruhát, mert az utolsó hetekben már nem nagyon lesz rá idő.”

(Kovács Petra 8/12a)

„Számomra is elég furcsa végzős diáknak lenni. Én csak 4. éve vagyok itt, de már annyira hozzámnőtt minden. Olyan tisztán emlékszem az itt eltöltött első napomra, mintha tegnap történt volna. Annyira hihetetlen, hogy már itt a szalagavató, az érettségi és mindenkinek el kell dönteni, hogy mi is lesz ezután. Ezen a döntésen sok múlik mindegyikünk számára. Jól meg kell fontolni. Néhány tanács az utánunk következő osztályoknak: szalagavatóra kezdjenek el időben próbálni és a ruhákat is időben szerezzétek be.”

(Perjési Nóra 4/12)

„Nagyon nehéz elhinni, hiszen nem rég ballagtam 8. osztályból. Elég hihetetlen, hogy ilyen hamar eltelt 4 év és megint ballagás előtt állok. A szalagavatói műsor nagyon sok munkánkba került és rengetek szabadidőnkbe. Ha vége a szalagavatónak már csak az érettségi miatt kell izgulni. Az érettségivel kapcsolatban annyit: időben kezdjetek el tanulni, mert ha nem sok problémátok lesz.”

(Tóth Ágnes 4/12)

„Hogy őszinte legyek végzős diáknak lenni nem fenékig tejföl. Már az első nap úgy aggódtam, hogy azt sem tudtam hová legyek. A tanárok bíztatásképpen mondták, hogy milyen nehéz lesz ez az év. Ez kicsit sem segített a lelkiállapotomat helyre rakni. Most már rendeztem a dolgaimat és meg tudtam oldani, hogy egyéb kötelezettségeim mellett is teljes erővel készülhessek a rám váró borzalmakra”

(Takács Miklós 4/12)

Mottó:

„Hűvös arany szél lobog

Leülnek a vándorok”

/Radnóti Miklós/

Szeptemberre a vízpartok elcsendesednek, és megszépülnek. A bennük lévő csónakok zaja elhallgat és már csak az öreg horgászok, zavarják meg vizét.

Az emberek többsége morogva fogadja az ősz közeledését, pedig ez az évszak rengeteg csodát rejteget magában.

Az erdők felveszik színesebb ruháikat. Hullnak az elhalt sárguló falevelek, vastagszik az avar a fák alatt. Bokrok árnyékában megbújik még a kis ökörszem, de nem sokáig, mert lassan neki is útra kell kelnie. A fecskék még itt vannak de, ők is készülődnek, mert sietnek délre madártársaikhoz.

Ahogy emelkedik a nap és megkezdi már észrevehetően rövidebb útját az égbolton, gyorsan melegszik az idő.

Ilyenkor lehet csak igazán megtapasztalni az ősz gazdagságát. Mikor az állatok jönnek-mennek, az emberek, learatják nyári munkájuk gyümölcseit. Csodás a termések színe. A pufók szilvák hamvas lilák, az almák a piros, a sárga és a zöld sokszínű árnyalataiban pompáznak. „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack.” A takarmánynövények és a zöldségfélék sem maradnak el a színorgiától. A harsány sárgarépa, a kékellő karalábé, a többfajta krumplik társaságában aranyosan csillog a kukorica csöve.

Az erdő terméseinek sem kell szégyenkezniük. Kék a kökény, fekete a bodza, piros a som és a galagonya. A tobozok és a makkok záporesőként hullnak alá. A terített asztal minden pillanatát kihasználják a télre készülődő állatok, a fák, pedig készülődnek a nagy alváshoz.

Az ősz vége felé már az erdők, mezők elcsöndesednek, csak a varjak zavarják meg károgásukkal, meg néha ezt a csendet. Éjjel a holdfény ezüstös takarója töri meg az erdő rendületlen nyugalmát és cirógatja meg sugaraival a száraz faágakat.

Zsadányi Dániel István

Az AIDS-et először 1981-ben azonosították, és 1981. december 1-től jegyzik. December 1. az AIDS világnapja. A jelentése szerzett immunhiányos tünet együttes, a vírus az immunredszer sejtjeit támadja. A betegségnek 5 szakasza van. Az első szakaszban a fertőzés után 3-4 héttel a vírus lappang a szervezetben. A másodikban a fertőzés után 3-6 héttel jelentkeznek a tünetek (átmeneti nyirokcsomó-megnagyobbodás, láz, fáradékonyság, rossz közérzet, izomfájdalom és kanyarószerű bőrkiütések), 1-2 hét után a tünetek elmúlnak. A harmadik szakaszban tünetmentes a betegség, mialatt a betegség szaporodik a szervezetben, ez 3-8 évig tart. A negyedikben ismét jelentkeznek a tünetek megmagyarázhatatlan hasmenés, ami 1 hónapnál tovább tart, nyirokcsomó-megnagyobbodás, fogyás, lázrohamok, éjjeli izzadás, szájpenész, övsömör. Az ötödik szakasz már a kifejlett HIV betegség, az AIDS stádium. Toxoplazmák az agyban, gombás fertőzések a bőrön, bronchitis és/vagy tüdőgyulladás, Kaposi szarkóma. Ez a szakasz az AIDS betegség. Átlagos időtartalma 6 hónap-2 év, melyet halál követ.

Érdekesség: Előfordul, hogy valaki immúnis a HIV vírusra, egy génvariáns miatt. Dr. Eric Faure kutatása szerint az európaiak AIDS-szel szembeni sebezhetősége egy olyan betegséggel függ össze, amelyet a Római Birodalom hódítói terjesztettek, és amely megölte az AIDS ellen védelmet nyújtó CCR5-Delta 32 gén hordozóit.

Tudlik Anett