2011. december 3-án, Péchy Blanka emléknapján rendezték meg „Beszélni nehéz” címmel azt az országos versenyt, melyen én is részt vettem a helyesírás kategóriában. A rendezvény házigazdája a budapesti Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola volt, ahova Ács Lászlóné tanárnő kísért el.

A rangos versenyre a budapesti iskolák mellett Békéscsabáról és Miskolcról is érkeztek diákok. A nagy megmérettetést megnyitóünnepség előzte meg, melyen az Anyanyelvápoló Szövetséggel együtt megemlékeztünk a magyar nyelv fáradhatatlan gondozójáról, Deme Lászlóról.

A résztvevők olyan kategóriákban mérhették össze tudásukat, mint vers-és prózamondás, nyelvi csapatjátékok, kiejtésjelölés, szépkiejtés vagy helyesírás. Saját csoportomban tollbamondást kaptunk és egy nyelvtani feladatsort kellett megoldanunk.

Rövid megvendégelés és pihenés után eljött az eredményhirdetés ideje. A helyesírás kategóriában 1. helyezést értem el. Ajándékba oklevelet, Stilisztikai lexikont és az iskola nevével fémjelzett fehér esernyőt kaptam.

Örülök a lehetőségnek, hogy részt vehettem ezen a színvonalas rendezvényen. Ezúton is köszönöm Ács Lászlóné tanárnő felkészítését. Büszke vagyok arra, hogy képviselhettem iskolámat.

Kondor Boglárka 6/11.

Jó pár éve már, hogy elkezdődött a gemonai Luigi Magrini testvériskolánkkal egy baráti alapú cserediák-program, mely minden esztendőben megutaztatta a két intézmény kalandvágyó diákjait. A Kossuthosok Itáliába, az olaszok Magyarországra látogattak el, hol tavasszal, hol ősszel.
Ez a virágzó kapcsolat azonban a legutóbbi alkalom óta lankadni látszott az ottani iskola igazgatóváltása miatt. Sok tavaly végzett diáktársunknak, így – bár fogadott itthon olasz diákot – a jól megérdemelt visszautazás hiányában kellett elhagynia gimnáziumunkat.
Úgy tűnt, nem lesz is lesz több hasonló kirándulás… Számunkra az esély arra, hogy lássuk az Adriát – ahogy Takács tanár úr mondaná – egyenlő volt a mínusz hatszáz-millióval. Nem csoda hát, hogy az utazás hírének hallatára mindannyian be lettünk sózva.

Végül november 10-én, korán reggel indultunk el világot látni az iskola kisbuszával. Utunk Szlovénián át egyenesen Gemona del Friuliba vezetett, ahol a csereprogram egykori lelkes vezetőjével, Teresita tanárnővel találkoztunk, aki körbevezetett minket az iskolában. A néhai kórház falai között szeizmográfot is láttunk működés közben. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a műszert az ott pusztító földrengés óta igen nagy becsben tartják a helyiek…)

Másnap, pénteken már Velencében töltöttük az időt. Egy közös vízibuszozás és a Szent Márk-tér megcsodálása után mindenki a saját szájíze szerint nézett szét a városban, amely még ilyenkor, késő ősszel is tömve volt turistákkal.
A szombat délelőtt a gemonai sajtfesztiválról szólt. Felérve a belvárosba (mivel egy hegy lábánál fekvő településről van szó) még az 1976-os földrengésben megrongálódott, de mára már újjáépült dómot is megnéztük. Ennek belső oszlopait szándékosan állították ferdére a rekonstruálásnál, hogy emlékeztessen mindenkit a katasztrófára.
Délután Trieszt felé vettük az irányt, de útközben még tettünk egy villámgyors kört Palmanova főterén. A település a még mindig álló városfal miatt nagyon kicsi alapterületű, így nem volt szükség arra, hogy kiszálljunk a buszból.
Számomra az utazás fénypontja az volt, mikor lehajtottunk az autópályáról, s szerpentinen kanyarogva hét év után újra láthattam a tengert. Ezt a gyönyört fokozta Trieszt belvárosának szépsége és meglepő barátságossága. Én is csodálkoztam azon, hogy otthon érzem magam. Honvágynak nyoma se volt.

Hál’ Istennek vasárnap a reggeli után még időt tudtunk szakítani a Trieszt melletti Miramare-kastély meglátogatására. Erzsébet királyné kedvenc rezidenciája volt ez a ritka szépség – nem csodálom, hisz én is szívesen laknék ott akár életem végéig.

De hát minden, aminek kezdete van, véget is ér. Egy ilyen csodálatos, hosszú hétvége után nehéz volt hazaindulni – de a gondolat, hogy egyszer talán újra eljutunk ezekre a gyönyörű helyekre -, még mindig ott motoszkál a fejünkben.

Nádasi Gábor 8/11

Vonatozás helyett idén repülővel utaztunk, így kényelmesen és gyorsan elértünk Európa másik szegletébe. A repülőtérre vezető út vidám hangulatban telt. A reptéri biztonsági intézkedések viszont nagyon szigorúak voltak. A légiutaskísérők gyors tanfolyamon avattak be minket a repülés rejtelmeibe. A sima és biztonságos landolás után mindenki sértetlenül megkapta a maga csomagját. Ide – Amsterdamba jöttek értünk a befogadó családok, a két szervező tanárral együtt. A családoknál elfoglalva helyünket végre kipihenhettük az utazás fáradalmait, ismerkedtünk holland barátainkkal.

Másnap átutaztunk vonattal Arnhembe, de ez a vonat nem a magyarországi vonatokhoz volt hasonló, hanem egy modern villamost idézett. Ez a nap lazán, és vidáman, minden kötöttségektől mentesen telt el.

Hétfőn biciklire pattantunk – ami ott természetes közlekedési eszköze a holland embereknek – és 12 km megtétele után iskolába értünk. Ott a holland, magyar és baszk tanulókat csoportokra osztották, minden csoportnak megvolt a maga feladata, melyek a következők voltak :

• Gyorsrandi – 3 nemzet (baszk, holland, magyar) kultúrájának megismerése, és megismertetése.
• Töri óra – a holland történelembe való beavatás
• Fapapucsban táncolás – a holland nemzeti „lábviselet” testközelben való kipróbálása tánc közben
• Helter Skelter – közkedvelt játék, melynek lényege, hogy kartonpapír utat készíteni abból a célból, ki tud minél lassabban eljuttatni egy üveggolyót a célba.

Kedden látogatást tettünk a Holland Felszabadítási Múzeumban, ahol egy II. világháborús kiállítást tekintettünk meg. A mégrázó éleményektől való szabadulásképpen elmentünk Nijmegenbe jégkorcsolyázni.

A szerdai napot Amsterdamban töltöttük, bejártuk az Anne Frank múzeumot, voltunk a Rijksmuseumban, ahol Rembrandt és Vermier képeket csodálhattunk meg tárlatvezetéssel, hajókáztunk a várost behálózó csatornákon. Meglepődve tapasztaltuk, hogy van olyan ház, aminek a bejárata egyben csónakkikötő is

A csütörtök ismét az iskolában telt különféle feladatokat oldottunk meg, például zenét és dalszöveget szereztünk.

Pénteken délelőtt sportvetélkedőn vettünk részt, délután készültünk a hazautazásra, este pedig záróbulival búcsúztunk. Egymás nemzeti ételeit kóstoltuk meg, a baszkok halas étele mindekinek ízlett. A csütörtökön szerzett zenét és szöveget is előadtuk nem kis mulatság közepette.

Az átélt napok és feladatok mélyen összekovácsoltak minket, egy harmadik, de közös nyelven (angol) könnyes búcsút vettünk egymástól. Kölcsönösen megígértük, mindent megteszünk azért, hogy jövő év áprilisában újra találkozhassunk. A családoktól kapott ajándék tenni fog róla, hogy felidézhessük az emlékeket akkor is, ha már halványulnak.

Megérkezésünket követően osztálytársaink és tanáraink részletesen kifaggattak bennünket az átélt élményekről, de szóban elmondva nem gyakorolt akkora hatást, mint lélekben átélve. Hálásak vagyunk az iskolánknak és tanárainknak, hogy lehetőséget kaphattunk más ország tradicionális értékeinek a megismerésére és nyelvtudásunk fejlesztésére.

Hemaid Nóra 4/10

Az „Il Penseroso” csapat  Arany Minősítést kapott. A csapat tagjai: Berki Zsófi, Gaál Eszter, Bognár Tíbor, Fecske Péter, Lukács Roland (8/12.)

A „Magyar rapszódia” a hatodik helyet szerezte meg, a csapat tagjai Bereczki Gyöngyi, Kovács Zsanett Popovics Enikő (4/11.), Borvíz Attila, Gaál Benedek, Fodor Dávid (8/8.) voltak.

Mindkét csapatunk felkészítő tanára Belinszky Etelka.

Eredményükhöz gratulálunk!

A Jeunesses Musicales kárpát-medencei magyar középiskolások számára meghirdetett internetes műveltségi vetélkedőjének döntőjébe jutott iskolánk csapata. A csapat tagjai: Berki Zsófi, Gaál Eszter, Bognár Tíbor, Fecske Péter, Lukács Roland, felkészítő tanáruk Belinszky Etelka.

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett versenyen Kárpát-medencei középiskolás csapatok vehettek részt. A vetélkedő témakörei felölelték a 19. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének, zongoravirtuózának, karmesterének és zenepedagógusának tevékenységét, életének meghatározó állomásait és életművének legfontosabb darabjait. A megmérettetésre magyarországi és határon túli középiskolák 14-19 éves diákjaiból álló, 5 fős csapatok jelentkezhettek – végül nem kevesebb, mint 143 csapat állt a képzeletbeli rajtvonalhoz 2011. szeptember 21-én.

A verseny két részből áll: egy tízfordulós online elődöntőből a www.vandorelet.hu weboldalon, amelynek fordulói egy-egy Liszt életében fontos szerepet játszó városhoz kapcsolódnak; és egy élő budapesti döntőből (2011. december 10., MÜPA), ahová az elődöntők során a legjobbnak bizonyult hat csapat kapott meghívást.

A döntőben közreműködő művészek Bogányi Gergely (zongora), Zsoldos Bálint (zongora), Vámosi Katalin (ének), Szabó Ferenc János (zongora), Szent Efrém Férfikar (vezényel: Bubnó Tamás), a Zeneakadémia népzene szakos hallgatói. A döntő zsűrijében dr. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneakadémia rektora, Bogányi Gergely zongoraművész, dr. Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója, Farkas Zoltán – a Bartók Rádió intendánsa és Hamburger Klára zenetörténész foglalnak helyet.
Az eseményt a verseny médiatámogatója, a Bartók Rádió rögzíti és egy későbbi időpontban sugározza.

A vetítés helye:

Ideje: 2011.december 5. 15⁰⁰

A vetítés ingyenes! (német nyelvű, német felirattal) 112 perc

Jegyigénylés: Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium

Dr. Oroszné Herczeg Anna Tel: 42/410-031; 06 20 920 4330

Péntek reggel indultunk el Zircre, ahol a szállásunk, a Zirci Kollégium volt. Az úton több városban is megálltunk, Székesfehérváron a Bory várat, Veszprémben a városközpontot néztük meg. Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállításának megtekintése után elfoglaltuk a szállást.

Másnap 9-kor kezdődött a verseny Eplényben, az Ámos borpincében, az ünnepélyes megnyitó után. Az ország több pontjából, egyházi iskolákból érkeztek résztvevők, mind a négy felekezetből. Körmérkőzésekben játszottunk, és végül a nyolcadik helyen zártuk a versenyt. A versenyt a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium csapata nyerte meg.

Tanulságos, szórakoztató és jó hangulatú két napot töltöttünk el. Remélem jövőre is részt vehetünk a versenyen,

Kovács Kinga (8/8.)

Helyezetteink:

Az ő emlékére szerveződött meg ez a nap, amelyen számos előadó – köztük a mi diáktársaink: Bognár Tíbor, Fodor Renáta, Leitner Ivett, Lukács Roland, Spisák Dániel, Szikszai László, Takács Dániel és Vitai Róbert járult hozzá a nap eseményeinek változatosságához.

Hazai előadók mellett meghallgathattuk a Szalay Sándor által alapított ATOMKI egyik doktorandus hallgatójának, Angyal Anikónak a beszámolóját a saját kutatási területéről .

Gyönyörködhettünk a fizikai kísérletek szépségében és változatosságában Tófalusi Péter Ericson díjas középiskolai tanár, iskolánk volt fizikatanára irányítása mellett.

Dr. Kovách Ádám kutató / ATOMKI / – aki szintén a mis iskolánkban érettségizett sok-sok évvel ezelőtt, emlékbeszédet tartott az idén is megkoszorúzott emléktáblánál.

A délutáni eseményeket meghívott előadók és Tar Jánosné, iskolánk igazgatója színesítette. Igazgatónő elmesélte terveit a következő tanévtől a fizika orientációs osztály indításával kapcsolatban a Kossuthban.

Előadást tartott még Dr. Hadházy Tibor kandidátus, Dr. Kovács Zoltán kandidátus, a Nyíregyházi Főiskoláról, valamint Dr. Csige István atomfizikus és Dr. Egry Sándor egyetemi adjunktus a Debreceni Egyetemről.

Tartalmas, hasznos és emlékezetes napot tölthettünk el.

Leitner Áron

További képek itt»

A vetítés helye:

Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium
Dr. Oroszné Herczeg Anna Tel: 42/410-031