Már idén augusztus közepén is észre vehettük, hogy közeledik az ősz. Még véget sem ért a hónap, már elmentek a gólyák és a „mi” seregélyeink, akiknek elfoglalták helyüket az északról idevándorlók. – Jöttek segíteni a korán érő szőlőfajták betakarításában. – A nyárfák teteje, fakulni kezdett. A napfény már nem aranysárgán villódzott, csupán fehéren világította meg a rövidülő napokat. Bár ereje alkalmanként még a forró nyarat idézte. A földművesek hozzákezdtek a betakarításhoz a gyerekek, pedig iskolába, készülődtek.
Mottó:
„Hűvös arany szél lobog
Leülnek a vándorok”
/Radnóti Miklós/
Szeptemberre a vízpartok elcsendesednek, és megszépülnek. A bennük lévő csónakok zaja elhallgat és már csak az öreg horgászok, zavarják meg vizét.
Az emberek többsége morogva fogadja az ősz közeledését, pedig ez az évszak rengeteg csodát rejteget magában.
Az erdők felveszik színesebb ruháikat. Hullnak az elhalt sárguló falevelek, vastagszik az avar a fák alatt. Bokrok árnyékában megbújik még a kis ökörszem, de nem sokáig, mert lassan neki is útra kell kelnie. A fecskék még itt vannak de, ők is készülődnek, mert sietnek délre madártársaikhoz.
Ahogy emelkedik a nap és megkezdi már észrevehetően rövidebb útját az égbolton, gyorsan melegszik az idő.
Ilyenkor lehet csak igazán megtapasztalni az ősz gazdagságát. Mikor az állatok jönnek-mennek, az emberek, learatják nyári munkájuk gyümölcseit. Csodás a termések színe. A pufók szilvák hamvas lilák, az almák a piros, a sárga és a zöld sokszínű árnyalataiban pompáznak. „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack.” A takarmánynövények és a zöldségfélék sem maradnak el a színorgiától. A harsány sárgarépa, a kékellő karalábé, a többfajta krumplik társaságában aranyosan csillog a kukorica csöve.
Az erdő terméseinek sem kell szégyenkezniük. Kék a kökény, fekete a bodza, piros a som és a galagonya. A tobozok és a makkok záporesőként hullnak alá. A terített asztal minden pillanatát kihasználják a télre készülődő állatok, a fák, pedig készülődnek a nagy alváshoz.
Az ősz vége felé már az erdők, mezők elcsöndesednek, csak a varjak zavarják meg károgásukkal, meg néha ezt a csendet. Éjjel a holdfény ezüstös takarója töri meg az erdő rendületlen nyugalmát és cirógatja meg sugaraival a száraz faágakat.
Zsadányi Dániel István
Címkék: Csendes nap, diákoknak, Kossuth-Diák
Hozzászólás írása
Be kell jelentkezni hozzászólás írásához.
Loading ...
